Kafkát sokáig melankolikus, kifürkészhetetlen szerzőnek tartották…
Az 1920-as évek vége felé a szorongás íróját, Franz Kafkát visszatekintve reménytelenül boldogtalannak, magányosnak tekintették. Pedig az író sem vette mindig komolyan magát.
Barátja, Max Brod visszaemlékezéseiben írta, hogy Kafka mesélt neki arról, hogy levelei és naplójának írása közben, de akár a munkahelyén is gyakran kapott nevetőrohamot.
Kafka néha annyira nevetett olvasás közben, „hogy egy ideig nem tudta folytatni az olvasást”.
Kafka maga azt írta menyasszonyának, Felice Bauernek, hogy arról is ismert, hogy nagy nevető. „Maga is meggyőződött róla, nemde?”
