Karinthy zsebében soha nem volt egy pengő se, pedig jól keresett…
Karinthy szerény zseni volt, soha nem hitte, hogy valamikor utca viseli a nevét…
Királyhegyi Pál mesélte a New York kávéházban, hogy egyszer éppen pénzügyben várták Miklós Andort, Az Est és az Athenaeum nagyhatalmú főnökét a titkárságon. A titkár megnyugtatta őket, hogy nem kell sokáig várnunk, nincs senki más előttünk.
Egyszerre csak megjelent egy Salusinszky nevű szerkesztő, és várakozás nélkül, az orruk előtt benyomult Miklós Andor szentélyébe. Ez annyit jelentett, hogy Karinthynak és Királyhegyinek tovább kellett várnia. A várakozás ideje alatt arról beszélgettek, hogy ember-e ez a Salusinszky. Karinthy határozottan állította, hogy Salusinszky nem ember. Királyhegyi pedig kijelentette, hogy igenis ember, csak ronda ember. Karinthy azonnal közölte, hogy erre nincs bizonyíték. Egyszerre csak nyílt az ajtó, és kijött maga a vita tárgya.
Királyhegyi odament hozzá, és így szólt: „Na, látod! Nyakkendője van, tehát ember.”
Karinthy erre így replikázott: „A nyakkendő nem biztosíték. Ha akarunk, egy tehénre is köthetünk nyakkendőt, attól még nem lesz ember, legfeljebb marha, nyakkendővel.”
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
