Színdarabjait, bohózatait telt házak előtt játszották. Darvas Szilárd paródiát írt róla, az apró termetű humoristáról, aki legértékesebb tulajdonságának azt tartotta, hogyan lehet mindent túlélni. 35 éve hunyt el Királyhegyi Pál író, humorista, konferanszié.
„Nehéz időket éltünk, mint mindig, amióta az emberiséget kitalálta valaki.”
Királyhegyi Pál, a Molnárt, a Karinthyt és a Heltait jelképező szellemiség igazi hiteles folytatója volt. Egy ma már ritkán említett nagy humorista múlt század első évében látta meg a napvilágot. Anekdoták sora szól Királyhegyi Pálról, aki alig 150 centiméteres termetével, de robosztus lelkületével szinte mindent hősiesen végig szenvedett, amit két világháború és „kapcsolt részei” okoztak nemzedékének.
Királyhegyi Pála1909-ben Budapesten született. Érettségit követően az Egyesült Államokban próbált szerencsét: volt statiszta és forgatókönyvíró is Hollywoodban.
Éppen a második világháború küszöbén, nem kis nehézségek árán tért vissza Magyarországra, híres mondása szerint: „nehogy lekésse az auschwitzi gyorsot”. Pedig sikerei voltak külföldön, nem is akárhol: Hollywoodban, Londonban. Ám ő „honvágyból kifolyólag” vesztére hazajött.
Nem sokáig élvezhette a szülőföld oltalmát, mert bevagonírozták és Auschwitzba szállították. Még néhány haláltábornak lakója lett, mire ismét hazakerült. Ezután jelent meg Mindenki nem halt meg című regénye. Számos regénye, írása közül talán ez az egyetlen, amelyet sírva-nevetve lehet elolvasni. Aligha van a fasiszta lágerek túlélői között, aki az átélt borzalmakat ilyen groteszk humorral ábrázolta volna.
„Hamarosan kiderült, hogy a vendéglőnek azelőtt magyar tulajdonosa volt, és csupa magyar vendég járt oda. Tőle vette meg a világszép kínai lány, de a magyar vendégek jórészt maradtak, és megtanították a tulajdonosnőt a szebb magyar kifejezésekre. Hamarosan odáig fejlődött, hogy jobban tudott káromkodni magyarul, mint a tanárai. A magyar kultúra diadala!” (Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem)
Az oly vágyott szülőhaza ezután sem kényeztette a nagy humoristát: 1950-ben, állítólag adminisztrációs tévedés miatt, kitelepítették Heves megyébe. Inkább hihető azonban, hogy egy „királyhegyis” táviratszöveg játszott közre, amit ugyan nem adott fel, de szinte mindenki ismert. Így szólt: „Joszif Visszarionovics Sztálinnak, Moszkva. Rendszer nem vált be. Tessék abbahagyni! Királyhegyi.” Az 1950-es évektől színházi szerző, főleg humoros darabok közkedvelt és elismert írója volt.
Nem volt daliás, szép ember, sőt ellenkezőleg, mégis rajongtak érte a nők. Persze ő is értük, hiszen öt feleséget „fogyasztott el”. Szokott humorával így nyilatkozott a hitvesekről: „Mind bevált, mindegyiket férjhez adtam, egy szavuk sem lehet.” Harmincöt éve, hogy örökre eltávozott, de humora, a peches, a sorsüldözött, mégis mindig újra talpraálló kisember humora halhatatlan.
