„A hazug világnak aligha lehet igaz múltja, sem hiteles szószólói.” 60 éves lenne Borbély Szilárd író, költő, a többi közt a Nincstelenek és az Egy gyilkosság mellékszálai című kötetek szerzője.
„Azt hiszem, mindenki, aki ismeri és szereti a mai magyar irodalmat, egyet fog érteni azzal, ha kijelentem: Borbély Szilárd már majdnem két évtizede a ma élő költők között a legérdekesebbek közé tartozik: olyan költő ő, aki nem egyszerűen folytatja a nagy elődök tiszteletre méltó hagyományát, hanem aki a folytatás mellett a folyamatos újítás felé is tájékozódik, aki minden kötetével valami meglepően új költői utat választ, teremt és mutat fel; ráadásul úgy, hogy a nem egyszer nagyon is meglepő és megrendítő újítás a régi (sokszor a nagyon régi!) költészeti hagyománynak egészen új értelmezését, egészen új megvilágítását képviseli.” (Margócsy István, Artisjus)
„Vannak pillanatok, amikor az ember okosabb, és tisztábban lát, mint korábban valaha. Vagy később bármikor. Okosabb annál, mint amilyen okos egyébként.” (Borbély Szilárd: Nincstelenek)
Borbély Szilárd 1963. november 1-jén született Fehérgyarmaton. A klasszikus magyar irodalom kutatójaként is ismert, Debrecenben élő szerzőnek 1988-tól napjainkig csaknem húsz, többségében lírai kötete jelent meg. Munkásságát többek között Csokonai Vitéz Mihály-díjjal, Alföld-díjjal, 2002-ben József Attila-díjjal, 2014-ben pedig Mészöly Miklós-díjjal ismerték el. Utóbbit Nincstelenek című regényéért kapta.
BORBÉLY SZILÁRD: ÉN NEM TUDOK BE
Én nem tudok beszélni senkivel
inkább csak szóbaállni átmenet
csak hallgatok csak néha közbeszólok
mert nincs miről beszélgethetnék fáraszt
ha tőlem azt várják beszélgessek
a témákat nagyobbrészt ismerem
a társalgásban részt venni játékát
a kérdések és válaszok szabályát
és nyelvtanát a szavak közé fűzve
a gesztusok közt poharak mozognak
étkészletek majd cigaretta kávé
átsétálva a teret termeket
így vezet a beszélgetés távol
a szavaktól a szabályok felé
amelyeket illik betartani
a beszélgetéseknek medret adni
amelybe folyni fog a társalgásbeszéd
a beszélgetés játékát beszélni
a szavak ismert sorából kiválni
szabályokból beszélgetéssé válni
sosem szerettem ott a szóban állni.
Jankovics József irodalomtörténész a Mészöly-díj januári átadásakor méltatásában azt mondta, az elismerést odaítélő bizottság soha nem látott egyetértésre jutott azzal az általános szakmai vélekedéssel, hogy az előző időszak legkiválóbb regénye a Nincstelenek, amellyel szerzője berobbant a magyar irodalom élvonalába.
„Lifegett a munkaköpeny leszakadt zsebe. Ez is egy kicsi szabadság volt akkoriban, amikor a szabálytalanság és a trehányság az értelmetlen rend lebegtetésének számított. A megszokott igénytelenség, ahogy éltünk és a megszokhatatlan ideiglenesség, amelyben azóta is élünk.
Amiről azt gondoljuk, hogy szabadság, és aminek nem ismerjük a határait.” (Borbély Szilárd: Nincstelenek)
A szomorúság, komorság jellemzi Borbély Szilárd világát, ennek jegyében született meg a regény, amelyet Jankovics József „eldurvult, mindenből kiábrándult emberi lények mélyvilági passiójaként” jellemzett. A szerző erkölcsi kötelességének tartotta megírni a fikciós, de személyes emlékekre támaszkodó írást, azért, mert neki sikerült otthagynia ezt a világot – tette hozzá akkor az irodalomtörténész.
„A depresszió a kulturális krízis tömegbetegsége is. Gyógyszereket adnak az embereknek, de az igazi gyógyulás az emlékezés és a felejtés kulturális mintáin keresztül közelíthető meg.” (Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai)
A szerző magát nem prózaírónak, hanem lírikusnak nevezte. Borbély Szilárd a kortárs irodalom legsikeresebb debreceni szerzője volt, a Nincstelenek szinte minden irodalmi toplistán az élen végzett. A közönség színpadi szerzőként is ismerhette, a debreceni Csokonai Színház több darabját, drámáját bemutatta, köztük a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot is. Borbély Szilárd ötvenéves korában, 2014. február 19-én tragikus hirtelenséggel hunyt el Debrecenben.
