„Nem mást jelent a szó talán, / hogy Örökkévalóság, / mint azt, amit a szó jelent: / az Emberben nincs jóság” 10 éve halt meg Borbély Szilárd József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, író, irodalomtörténész.
„Csavar vagyok a gépezetben. Teszem a dolgom. Nem különbözöm a többiektől. Miért is különböznék? Mindenkiben a valamilyen célra szolgáló eszközt látom. Nem az egyéni élet célja a fontos, hiszen miben is áll az? Ugyan ki tudja, miben áll az ő egyéni létének célja? Miért is van ő itt ezen a földön? Fogalmunk sincs. A mi civilizációnkban élők többségét ez már régen nem érdekli. Mert nem kell feltennie ezeket a kérdéseket. És ebben az individualizmus ideológiája az egyik legnagyobb bűnös, azt hiszem. Ez az ideológia okafogyottá teszi a a kérdést, amelyet pedig Hérakleitosztól, Szophoklésztől kezdve feltettek. Nietzsche újra fel merte tenni. A művészetek mélyen tudják, hogy ez a kérdés nem megkerülhető. De a művész helye ebben az individualizmus által uralt logikában már nem teszi érthetővé a kérdést magát. Az intimitástól fél a világ, hisz az lerombolná az individualitás idolját.” (Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai)
Borbély Szilárd 1963. november 1-én született Fehérgyarmaton. Szegényparaszti családból származott, az ország egyik legelmaradottabb területén, a magyar-román-ukrán hármashatár közelében fekvő kis Túrricsén nevelkedett. A Debreceni Egyetemen szerzett magyar szakos diplomát, majd az egyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékén lett oktató. Ismert íróként és költőként is folytatta oktatói-tudományos tevékenységét, tanársegéd, aspiráns, adjunktus, majd 1998-tól a tanszék docense volt, s ebben az évben az irodalomtudományok kandidátusa lett.
BORBÉLY SZILÁRD: X
A bűn olyan, mint bármi más a tévén,
a csatornák között, ha váltogatva
rátalálnak egy olyan adásra,
amelyben a nézőt megalázzák azzal,
hogy a fejét nem tudja elfordítani,
miközben látja önmagát
a szégyen díszletei közt nevetve,
mert nem tudja, hogy ő volt aznap este
a szívzabáló véres ördög teste.
Egyetemista korában kezdett publikálni, pályája korai szakaszában leginkább verseket, illetve színpadi darabokat írt. Ezek mellett több irodalomtörténeti tanulmánykötete is megjelent, 2001-től tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Textológiai Bizottságának. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének munkájában is szerepet vállalt, 2006 és 2009 között az Alföld folyóirat versrovatának szerkesztőjeként is tevékenykedett. 1988-tól haláláig csaknem húsz, többségében lírai kötete jelent meg. Borbély Szilárd 2014. február 19-én önkezével vetett véget életének.
Szülei 2000 szentestéjén rablótámadás áldozatai lettek otthonukban, brutálisan összevert édesanyja meghalt, édesapja soha nem épült fel sérüléseiből, a támadókat pedig végül a bíróság nem ítélte el. Ezt a tragédiát igyekezett feldolgozni 2004-ben megjelent Halotti pompa című verseskötetében, amelyet lírai főművének tekintenek, de több későbbi művében is megjelenik a gyilkosság traumája. A verseskötet, mely monumentális gyászbeszéd és rendkívüli lírai teljesítmény, az elmúlt évtizedek magyar költészetének legkiemelkedőbb művei közé tartozik mind a mai napig.
A 2000-es évek elején írásai sokkal komorabbá és reménytelenebbé váltak, és bár magára elsősorban mindig is lírikusként tekintett, más műfajokban is alkotni kezdett.
„A kelet-európai diktátorok meg akarják őrjíteni az embereket, ezért államosították a csöndet, amely a régi világ csökevényének számít. Kivonták a forgalomból, ahogy a régi pénzeket is, amelyeken az előző diktátorok fotói és jelképes tárgyai voltak ábrázolva. A szavakat is államosították, a régieket kivonták, és újakat hoztak forgalomba. Az újabb szavak sokkal hangosabbak, mint a régiek voltak.” (Borbély Szilárd: Egyre rövidebb szavak)
Regényei fikciók, saját személyes tapasztalataiból és emlékeiből táplálkoznak, ahogy talán a legismertebb, 2013-ban megjelent Nincstelenek – Már elment a Mesijás? című is. Ez a műve egy mindentől elzárt, szegény és elmaradott falu mindennapjait mutatja be; bár a regényben a helység neve nem szerepel, csak GPS-koordinátái, az író később elmondta: Túrricséről mintázta a falut, ahol első éveit töltötte és ahonnan sikerült kitörnie.
A szegényparaszti létben Borbélynál semmi emelkedettség vagy idealisztikus nincs, csak nyomor és durvaság. Bár a Nincsteleneket mind a kritika, mind a közönség nagyon pozitívan fogadta, a regényt pedig több nyelvre is lefordították, ő maga nem volt vele megelégedve és úgy vélte, könyvét félreértették. A regényből 2014-ben készült vizsgaelőadás a Színművészeti Egyetem Ódry Színpadán.
A kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb tehetsége esszéistaként és színpadi szerzőként is alkotott. A debreceni Csokonai Színház több darabját, drámáját mutatta be, köztük elsőként A kamera.mant, majd a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot.
BORBÉLY SZILÁRD: VÉGSŐ DOLGOK
A HALÁL
Nem volt semmi, ami több lett volna,
mint az elmúlt napok hordaléka,
mit a szél gyűjtött az udvar szögletébe,
mígnem kijött a Fány néni, és elsöpörte,
és beszólt még a földszinti lakásba,
hogy „jó reggelt!”, és „mi lesz ma ebédre?”
Aztán a nap sütött. Galambok szálltak
a házereszre. S látszott a beton minden rücske,
külön-külön és mindörökre. Tavasz volt.
A spaletták behajtva, a redőnyök leeresztve.
S az ablak, hogy résre nyitva volt, az különös,
de mégse annyira. Aztán mindenki kereste
okát a furcsa szagnak. Így lett megint este
és reggel. Harmadik nap. De a földszinti
lakókat, idős házaspár, senki sem kereste.
A nyomozók unottak. Őket nem érinti
meg semmi már. Részegen érkeztek, és a
szomszéd büfében rátöltöttek. A hullákat
Húsvét miatt gyorsan eltemették. Az ügyet
ad acta tették. És nem kapcsolták be a Dies iraet.
2015-ben a Katona József Színházban került színre Az olaszliszkai című kortárs „sorstalandráma” (az eredeti dráma 2010-ben jelent meg), amely Borbély Szilárd drámáinak, verseinek, prózai műveinek, nyilatkozatainak, bírósági tárgyalások jegyzőkönyveinek felhasználásával készült. A görög tragédiák formáját idéző darab egyik történetszála a 2006-os olaszliszkai lincselést, a másik a kelet-európai vidéki zsidóság eltűnésének mozzanatait dolgozza fel, emellett a mai magyar társadalom állapotára is reflektál.
A 2000-es évektől kezdve egyre inkább az emberi létezés alapkérdései, filozófiai és teológiai kérdések foglalkoztatták, irodalmi munkássága mellett közéleti kérdésekre is reflektált. Kafka fia című, befejezetlenül maradt regényét 2021-ben, Bukolikatájban című verseskötetét egy évvel később adták ki, utóbbi líra kategóriában 2023-ban Merítés-díjat kapott.
Számos kitüntetése közt 1995-ben megkapta az Alföld folyóirat díját, 1996-ban a Déry Tibor-díjat, 1998-ban a Szép Ernő-jutalmat, 1999-ben Debrecen város Csokonai-díját, 2002-ben József Attila-díjjal, 2004-ben Füst Milán-díjjal, 2006-ban Artisjus Irodalmi Díjjal, 2008-ban a Szépírók Társaságának díjával tüntették ki. 2012-ben a Magyarország Babérkoszorúja díjat vehette át, 2014-ben pedig a Nincstelen című regényéért Mészöly Miklós-díjjal ismerték el.
A debreceni Nagyerdőben emlékpontot avattak tiszteletére, ahol egykor szívesen töltötte idejét. Születésének évfordulója alkalmából tavaly Egyre rövidebb szavak címmel válogatáskötete jelent meg.
„Borzasztó, amiben élünk. Borzasztó, hogy az embereket a profitnövelés tárgyaként kezelik. Az emberi méltóság nem számít. Milliókat nyomorítanak meg, csak azért, hogy a nagyvállalatok több nyereségre tegyenek szert. Az individualitás és a szabadság eszményeit megcsúfolják. Azt mondja az állam, hogy te fontos vagy, hogy minden ember számít, mindenki érték. De ezt utoljára a középkori civitásokban gondolták komolyan. A nyugati világban sok millióan élnek a mentális nyomor mélyén. A szegény országokban pedig a fizikai élet nyomora pusztítja az emberi méltóságot.” (Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai)
