„Mi a műalkotás? A kérdés föltevése. A művészi tényről való történeti felfogások egymás cáfolásai. Hol az egyszerű intuícióval azonosították, hol az „összetett” valódi képzettel, hol pedig a tárgyiasított érzékelésekkel szemben a képzet képzetével.” Gondolatok a műalkotásról a 86 éve, 1937. december 3-án elhunyt József Attila költőtől.
Bár József Attila a magyar irodalom egyik legnépszerűbb és legismertebb költője, értekező prózája alig ismert a laikus közönség előtt. Tverdota György irodalomtörténész úgy véli, ennek az egyik oka, hogy a költő érett korszakában, a húszas évek végétől kezdve egyre inkább a kulturális élet perifériájára szorult.
Kevés felkérést kapott, hogy széles nyilvánosság előtt hallassa hangját. Nem bővelkedett lehetőségekben, ha nézeteit képviselni kívánta a sajtóban. Az értekező József Attila első válogatott szövegegyüttese is csak halála után, verseskötetének függelékében jelenhetett meg.
József Attila szövegeit olvasói gyakran túlbonyolítottnak, skolasztikusnak ítélték a „publicisztika retorikai lehetőségeivel is élő bölcseleti és szociológiai szaknyelvre” jellemző írásmódja miatt.
József Attila magyar költő, a magyar líra egyik legnagyobb alakja 118 éve, 1905. április 11-én született és 86 éve, 1937. december 3-án hunyt el.
JÓZSEF ATTILA: A MŰVÉSZI TÉNYRŐL…
I. Mi a műalkotás?
A kérdés föltevése. A művészi tényről való történeti felfogások egymás cáfolásai. Hol az egyszerű intuícióval azonosították, hol az „összetett” valódi képzettel, hol pedig a tárgyiasított érzékelésekkel szemben a képzet képzetével. Bevonták az esztétika tárgykörébe ha nem is éppen az emberi szervezet zörejeit, hanem az indulat megnyilvánulásait, minthogy – ha a művészet intuíció – a műalkotás csupán mennyiségileg különbözik tőlük, ami tehát a minőségek tudományára nézve közömbös. Igy azonban – amit észre sem vettek – kivonták az esztétika köréből annak eldöntését, hogy mi teszi a kategorikus különbséget a műalkotás mint alak, és a nem műalkotás mint alak között, hogy miért műalkotás Dante Divina Comoediája és miért nem az teszem a következő kifejezés: ez a toll. Másrészről azonban még zavarosabb az az állitás, amely szerint a művészet az intuíció intuíciója, mert ilyen nincs, ez a kapcsolás üres és hamis. És nyilvánvaló, hogy ezeknek a tévedéseknek alapja abban a módszerben rejlik, ahogyan rejtett, vagy kevésbé rejtett pszichológizmussal próbálták megközelíteni a műalkotást, ahelyett hogy önmagában szemlélték volna és tették volna a spekuláció tárgyává, holott valaminek a történeti vizsgálata el nem vihet a fogalmi megismerésig, egyszerűen azért, mert ily módon a dolog megismerése helyett legföljebb a dolog történetének megismeréséig juthatunk el, ami azonban már nem az esztétikára tartozik, hiszen ebben a folyamatban maga az esztétika is szenvedőleges szerepet játszhat csupán.
Az „intuíció” meghatározás elégtelensége. Fogadjuk el, hogy a művészet intuíció. E meghatározás semmit mondó voltát azonnal látjuk, ha teljesen azonosítani akarván véle, megfordítjuk a tételt, hogy tehát az intuíció művészet. Kétségtelen, hogy amilyen szabadon állíthatom az előbbit, annyira nem állíthatom ez utóbbi tételt, hiszen a puszta egymás mellé állításból is kiviláglik, hogy a művészet sokkal gazdagabb jegyű fogalom. A különbség azonban nem csupán ebben áll, hanem specifikus és kategorikus. Specifikus és kategorikus, mert míg az intuíció egyes dolgok valódi képzete, addig a műalkotás mint intuíció csak egy olyan rendszer képzete lehetne, amely rendszer a műalkotás nélkül.
Forrás: József Attila összes műve – Válogatott írások – Ihlet és nemzet köré tartozó írások – A művészi tényről…
József Attila 1930 és 1937 között írt összes értekező tanulmányának és cikkének kritikai kiadása a L’Harmattan Kiadó és a József Attila Társaság közös gondozásában jelent meg.
