„minden tárgyat megjelöltem / körül- és leírtam én már minden tárgyat / hiába ugrál ide-oda tekintetem / raktárként zsúfolt szobámban” Ezen a héten a 81. születésnapját ünneplő Tolnai Ottó vajdasági költő, író versét ajánljuk.
A vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, Tolnai Ottó fiatalkorától Újvidéken élt, ott járt egyetemre, majd Zágrábban magyar-filozófia szakon tanult. 1994 óta Tolnai Ottó Palicson él. A Versek (rekapituláció) című kötetében
Eszterházy Péter Ha én lennék Tolnai Ottó című írása a Jelenkorban jelent meg a költő 70. születésnapja alkalmából:
„- a Tolnai meg én, veszítene-e valaki ezen a cserén? Ő lenne hatvanéves, én meg három, s rajta lenne a nadrágom (Milne nyomán); lényegében ennyit akartam mondani, de azért egy kicsit még folytatom,
– ha én lennék, akkor olyan könnyen írnék születésnapi köszöntőt, nem is könnyen, hanem magától értődőn, úgy, hogy nem is látszana az alkalmiság, mert nála nincs alkalmi írás, mert minden az, minden alkalom az írásra, és minden írásnak van alkalma, van oka, van szükségessége, van legitimitása, eltekintve attól, hogy semminek sincs, volt, de már nincs, a reneszánszban még volt, de már nincs,”
Tolnai Ottó Kossuth- és József Attila-díjas vajdasági költő, író, színműíró, műfordító 1940. július 5-én született Magyarkanizsán.
