Szemere Miklós, bár költői tehetségéről maga sem sokat tartott, a kritikát mégsem szívelhette.
Tréfásan sokszor mondogatták róla, hogy amely napon Gyulai Pálnak a nevét hallotta, aznap nem evett ebédet.
Erdélyi Jánossal, az akkori jeles és félelmes kritikussal, igen jó barátságban volt, de e barátságát is hidegebbé tette a kritika.
Erdélyi Sárospatakon volt tanár a főiskolában és gyakran kilátogatott a közeli Lasztócra Szemeréhez, aki mindig szívesen küldte be érte Patakra kocsiját.
Erdélyi egy ízben, több lírikusról írva Szemere Miklósról többek közt azt mondta:
„Eszméi ugyan vannak, de verselése fogyatékos.”
Szemere ezt annyira zokon vette, hogy amikor legközelebb Erdélyi írt neki, hogy küldje be a városba érte kocsiját, mert el akar látogatni hozzá, Szemere nem küldte be a kocsit, hanem ezt írta vissza Erdélyinek:
„Kocsim ugyan van, de lovaim egy kissé fogyatékosak.”
Forrás: Förster Aurél: Anekdoták, 1925
