Az angol kritikusok nem kímélték hazájuk egyik legismertebb költőjét…
Az új kínai nagykövet, kiemelkedő irodalmi képességekkel rendelkező ember és költő volt, aki röviddel Londonba való érkezése után kifejezte vágyát a főbb angol költők megismerésével kapcsolatban. Elsők között mutatták be neki kora egyik legjelentősebb, ünnepelt költőjét, Robert Browningot.
A beszélgetés során a nagykövet szóba hozta saját műveit is.
– Milyen verseket ír nagykövet úr? – érdeklődött Browning. – Vallásos, humoros, lírai vagy esetleg egészen más?
A nagykövet nem válaszolt azonnal, rövid szünetet tartott. Majd a tolmács ennyit mondott:
– Ő kiválósága szerint költészetét leginkább „rejtélyesnek lehet jellemezni”.
– Ez érdekes – válaszolta Browning. – Akkor köztünk a legmélyebb egyetértésnek kell lennie, mert éppen ezzel a jellemzéssel keltek ki ellenem és saját műveim ellen a kritikusok. És azt hiszem, egészen jogosan.
Forrás: Frederick J. Furnivall, Browning Society Papers
Ezt az anekdotát állítólag egy londoni tudósító levéléből vették át és jelentették meg.
