Békeffiről mesélve nem lehet figyelmen kívül hagyni házasságát Turay Idával…
Amikor eljegyezte, Dusika (Turay Ida) olyan fiatal volt, hogy amikor bemutatta unokabátyjának, Békeffi Lászlónak, az megkérdezte:
– Ezt a gyereket akarod elvenni? Remélem, mellette van egy rendes feleséged is?
– Lacikám, ne viccelj, a menyasszonyom nemsokára a Belvárosi Színházban fog játszani. Egy vizsgaelőadáson néma szerepében maga Bárdos Artúr figyelt fel rá, felhívatta az igazgatói irodájába, és azt mondta neki:
„Kislányom, némán nagyon tetszettél, de szeretném a hangodat is hallani”. Ezután a menyasszonyom hallatta a hangját is: „Már néha gondolok a szerelemre”. Ez Bárdost váratlanul érte, de aztán Dusika megmagyarázta: „Részlet A szegény kisgyermek panaszaiból, írta Kosztolányi Dezső” – aztán belekezdett a versbe.
A dolog érdekessége, hogy mintha csak megrendezték volna, a meghallgatás alatt éppen Kosztolányi toppant be, aki akkor még nem tér volt, hanem a színház valamelyik darabjának a fordítója. Megkérdezte: „Ki ez a kislány?” Mire Bárdos közölte: „Itt fog nálunk játszani, csak a papájával kell szerződnünk, mert még kiskorú!”
Békeffi hamarosan oltárhoz is vezette Turay Idát. A nászéjszaka humoristához méltóan zajlott, miután az unokabátyja altatót kevert Turay pezsgőjébe, aki végigaludta az egész éjszakát
