A kiegyezés kitűnő költője és humoristája, Bartók Lajos azt tartotta, hogy költőnek lenni kiváltság és nehéz munka, mert a rímek faragásában nem jeleskedhet mindenki. Csakhogy ezzel nem mindenki értett egyet…
A tollforgatásban igencsak kiváló Bartók Lajos egy kis apanázsért gyakran dolgozott színházaknak is. Éppen a Nemzetinek írt verses drámát, és panaszkodott a társalgóban, hogy milyen nehéz mesterség a verselés. Vízvári fitymálva leintette:
– Csodálkozom rajtad, Lajos. Én színész vagyok, nem költő, s mégis akkor írok verset, amikor akarok.
– Írj most, de rögtön! Úgy azonban, hogy kapcsolódjon a helyzethez!
Vízvári megszeppenve körülnézett és megpillantotta az ajtóban éppen belépő, hatalmas termetű kollégáját, Feleky Miklóst.
Azonnal rögtönzött:
– Ajtóban áll Feleky / Fele bent van, fele ki.
