Barabás Miklós jól tudta, mi hiányzott egy dúsgazdag ám műkedvelő művész festményeiből…
Az 1850-es évek elején budai palotájában élt egy dúsgazdag magyar úr, tehetséges műkedvelő festőművész…
Egyik festményét megmutatta Kézdialbisi nemes Barabás Miklósnak, akiből azért lett országos nevű művész, mert tehetséges is volt, szegény is volt.
— Excellenciás uram – mondotta a szókimondó székely kurtanemes – a tájkép kitűnő! Minden vászna jó Excellenciás uram, nagyon jó! Excellenciás uram festményeiből csak egy valami hiányzik . . .
— Nos, mi? – kérdezte a gróf.
— Az uram, hogy életében valami hiányosságot szenvedett volna el. A szegénység hiányzik gróf uramból, ami a sikerbe csalogatja a szűkölködőt. Az arabok a fiatal pálmafa sudara kőkoloncot kötnek, hogy az hamarabb nőjön a magasba. Sub pondere ereseit pálma!
