Liszt szomszédja, egy bankár estélyt adott. Vacsora után órákon át csak igénytelen zenét, keringőket és operett részleteket játszott valaki zongorán a vendégek közül.
A könnyű melódiák vég nélküli sora addig szólt, míg egyszerre megnyílt a szalon ajtaja és váratlanul megjelent hálókabátban és papucsban a szomszéd – Liszt Ferenc.
A vendégek nem értették meg a látogatás okát, és lélegzetüket visszafojtva figyelték a mestert.
A nem éppen szalonképes öltözetű művész szó nélkül a zongora felé tartott. A szokatlanul nagy csendben a művész nyugodtan a zongorához lépett. Becsukta a zongora tetejét, lezárta, a kulcsát lehúzta, zsebre vágta és köszönés nélkül, nyugodtan távozott…
