Brahms nem mindenkihez volt kedves…
Johannes Brahms tudott kedves, figyelmes és elragadó is lenni (mint egy valódi barát), ha valaki bajba jutott, vagy őszintén segítőkésznek mutatkozott, vagy ha egyszerűen csak kedvelte az illetőt.
De ha úgy érezte, hogy valaki felvág, fontoskodik, vagy játssza az eszét, akkor Brahms jól megmondta neki a magáét. Mert a zeneszerző meglehetősen szúrós volt (nem csak a szakálla).
Ha egy jól öltözött, gazdag és előkelő úrhölgy odament hozzá, és bárgyú mosollyal csacsogni kezdett arról, hogy mennyire élvezte a muzsikáját, Brahms szinte kötelességének érezte, hogy maró gúnnyal megtudakolja:
„A hölgy pontosan hol is élvezte azt a zenét? A kék sálja mögött? Esetleg a kalapján ülő madár feneke alatt? Vagy netán máshol?”
A hölgy persze ilyenkor a szégyentől és a megaláztatástól elvörösödve gyorsan odébbállt.
Forrás: Miért csapott Beethoven a lecsóba?
