Molnár Ferenc válásának estéjén egyik pohár konyakot a másik után hajtotta fel a Fészekben, és a múlton merengett..
Örült, hogy hivatalosan is véget ért ez a kapcsolat, de annál fájdalmasabb volt számára a huszonötezer dolláros végkielégítés, amelyet a bíróság megállapított. Egyik pohár konyakot a másik után hajtotta fel, és mint mondta:
– Nem tudom eldönteni, örömünnep vagy gyásznap-e ez a mai. Végül a szűk baráti körben felemelte poharát, és a következő tósztot mondta:
– Hiába emésztem magam, kedves barátaim, mert mindennek én vagyok az oka. Hallgassátok meg, hogyan ismerkedtem meg Fedák Sárival. Kacsóh Pongrác János vitéz címmel írt egy operettet. Elvitt a darab főpróbájára. Fedák játszotta a címszerepet. A barátom bemutatott fiatal primadonnájának, aki huszárdolmányt viselt és feszes zsinóros világoskék nadrágot. Utána Kacsóh bemutatott Iluskának is, akit egy elragadó, kék szemű, szőke tündér alakított: Medgyaszay Vilmának hívták. A csodálatos szőkeség rajongva nézett rám, az ismert színpadi szerzőre. És én az ostoba (…) hát nem a Kukorica Jánosba bolondultam bele!
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
