Tóth Kálmánnak egyszer egy jó barátja tízezer forintról szóló váltót küldött azzal a kéréssel, hogy írja alá.
A poéta a váltót – magától hallottam – e sorok kíséretében küldte vissza:
„Kedves barátom,
Nekem az a szomorú végzetem van, hogy akinek váltót írok alá vagy csődöt mond, vagy meghal. Neked egyiket sem kívánja szerető barátod” stb.
…Furcsa, hogy ez a végzet ezúttal is beteljesedett, mert a jóbarát egy hét múlva csakugyan csődöt mondott.
