Jean-Jacques Rousseau 1763-ban már nagy hírnévnek örvendett. Ebben az évben megjelent egy könyv egy másik francia írótól, akinek mind a vezeték-, mind a keresztneve ugyanaz volt, mint az Émile szerzőjéé.
A könyv tartalma nagyon silány volt, de a francia közönség valósággal elkapkodta, mert a szerző, kihasználva a név vonzó erejét, nem különböztette meg magát a filozófustól.
Nagyon bosszankodott a dolgon Rousseau, és kereste az alkalmat, hogy névrokonával találkozzék. Ez rövidesen meg is történt, s a filozófus szemrehányást tett neki, hogy könyvével az ő nevét tönkreteszi.
– Hogyan? Hát nem Jean Jacques Rousseau-nak hívnak…? Én is Rousseau vagyok – válaszolta a fiatal író nevét erősen kihangsúlyozva.
– Igen, ez igaz — felelt rá gúnyosan Rousseau. — Ön tényleg roux (vereshajú) és tényleg sot (ostoba).
