Gyulai Pál mindig tudott meglepetést okozni diákjainak…
Legszigorúbb kritikusunk egyetemi óráján szóba került egy szepességi származású német ajkú fiatalember verses drámája.
– Hát aztán magyarul írta? – kérdezte a professzor.
– Tősgyökeres magyarul – hangzott a válasz.
– No uram, ha verset ír, a versének ne gyökere legyen, hanem színe-virága.