Két fiatal író színdarabot írt, és 1897-ben benyújtotta a kolozsvári Nemzeti Színházhoz. A darabok annyira gyengék voltak, hogy az intendáns, Gyarmathy Miklós, nem akarta előadatni…
Erre a két heves ifjú tollat ragadott, és kiírta az újságba, hogy őket, a fényes tehetségeket, elnyomja a kolozsvári intendáns, aki személyes okokból vetette vissza a darabokat, ármánykodik stb.
Gyarmathy Miklós intendáns röviden válaszolt a nyilatkozatra, így végezvén:
„Valamikor régen Vahot Imre, aki a Divat Lapokat szerkesztette, egy alkalommal összekülönbözött Nagy Ignáccal, aki nagy vörös orrával meglehetős ellentéte volt Adonisznak. Vahot így zárta be a vitát:
– Vigyázz, mert szétküldöm a lapomat arcképeddel illusztrálva.
Vigyázzanak a kolozsvári mártírírók, mert előadatom a darabjaikat.”
