A világhírű magyar fizikus, báró Eötvös Loránd egyetemi szigorlatairól sok tréfás anekdota kering.
Egy gyógyszerészmérnök növendék a vizsga előtt őszintén feltárta Eötvös Loránd előtt, hogy a villamosság anyagát nem tudta átvenni, és kérte, csak ebből az egyetlen témából ne adjon fel kérdést.
Eötvös energikusan elutasította a szokatlan kérést, majd másnap a vizsgán a fiatalembert megszólítva első kérdése így hangzott:
– Mi az, ami az utcán csilingel?
– A szemetes.
– Igaz – válaszolta Eötvös -, hogy az is csilingel, de hát mi az, ami gyorsan haladva csilingel?
– A mentők! – vágta ki a szegény jelölt.
– Jó, jó, de hát ön hogyan jár az egyetemre?
– Gyalog, kegyelmes uram – kapacitálta a diák a világhírű professzort.
– Hát hol lakik?
– Újpesten, kérem.
– No, és ha későn kel és attól tart, hogy elkésik?
– Akkor szaladok – felelte a már verejtékező vizsgázó.
– No ha így van… – nézett rá a sápadt fiatalemberre.
A konok kitérő válaszok annyira meghatották a „vizsgázók rémét”, a tudós professzort és vallás- és közoktatási minisztert, hogy megkegyelmezett, és egy mentő kérdést adott – más témakörből.
