„Sok bajt csinált az a Három Holló az Ady életében, miatta mulasztotta el a női szalonokban való sürgés–forgást” – írta Krúdy barátjáról, Adyról, és meg is magyarázta elméletét…
„…De még csak az Andrássy út túlsó oldalára se ment át, pedig ottan megtalálhatta volna az egykori Aurora Társaság maradékát, és ebből a maradványból sem hiányoztak a hőkeblű honleányok…
Hiszen nem mondom, hogy egy költőnek okvetlenül el kell járogatni a különböző nőegyletekbe, ha némi sikert akar elérni az életben… habár előttünk állanak jó példaadások…
És lám, Ady, az új költő, valamely olyan divatot kezd, amelyről azt hittük, hogy már csak a világtól legelmaradottabb írók kultiválják: az éjjeli kocsmázást.
Vajon mire vitte volna Ady Endre, ha egyszer átmegy az Andrássy út túlsó oldalára az érzelmes nők közé, a nőegyletek közé, és nem a feministákkal keresi a barátságot? A feministákról akkoriban az a pesti vicc járta, hogy bádognadrágot viselnek. Sajnos, Ady nem akart rájönni, hogy mi különbség van a barhent- és a bádognadrág között.”
Forrás: Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
