Latinovits Zoltán neve a tudatos művészek listáján szerepel, és ő szüntelenül foglalkozott saját művészetével. Azaz majdnem szüntelenül…
A debreceni Arany Bika szállóban a főpincér megzörgeti a telefonfülke ajtaját.
– Uram, kedves Latinovits művész úr! Már egy órája tetszik beszélni a telefonon. Már sorban állanak a vendégek a fülke előtt!
– Maradjon csöndben – suttogta -, mert fejbe vágom! A mellettünk lévő asztalnál ül Szendrő igazgató úr, akinek az imént jelentettem, hogy ágyban fekvő beteg vagyok, és a mai előadáson nem tudok föllépni!
