Andrássy Gyula megbízható útitárs volt…
A fiatal gróf Andrássy Gyula hosszabb utazásai közben meglátogatta Spanyolországot is. Az idő tájt, miként nálunk, ott sem volt vasút s több-kevesebb kényelemmel tengelyre volt utalva még amolyan előkelő utastársaság is. Andrássy egész társasággal utazott; még hölgyek is voltak vele.
Útközben a beszélgetés a rettegett rablóhistóriákról folyt és a társaság minden tagján látszott, hogy nem szívesen venné, ha valami „José Maria-féle” úriember útjukat állná. Andrássyból kitört a veleszületett hevesség:
– Dejszen, nem hagynám én magamat olyan könnyen kirabolni!
Erre a kocsis, kétkedően mosolygott. Ebédidő alatt a társaság egy közeli erdőbe sétált. Visszajövet Andrássy egyik társával beszélgetve már jó előre haladt, amikor a háta mögött rémületes kiabálásra fakadt a társaság:
– Gyilkos! Rabló! Segítség!
Andrássy látva, hogy a társaság futásban keres menedéket, komoly veszedelmet gyanított s előrántva pisztolyát, visszaszaladt. Szembe találta magát egy spanyol paraszttal, aki a grófra szegezte fegyverét. Andrássy viszont ráemelte pisztolyát úgy, hogy a két fegyver majdnem keresztezte egymást.
Andrássy, amint később maga is bevallotta nem akart elsőnek lőni.
A zordon tekintetű paraszt egyszerre csak elmosolyogta magát, a társaság pedig éljenezni kezdte Andrássyt.
Csak csel volt az egész. A kétkedő kocsis csapott föl rablónak, hogy próbára tegye a magyar gróf bátorságát, mellyel olyan nagyra volt. De meg is állta a helyét.
