Gózon Gyula mindenre felfigyelt utazásai során…
Gózon Gyula meséli 1945 végén a Ludas Matyiban:
„Néhány héttel ezelőtt Győrből jöttem hazafelé Pestre, vonaton. Bicske körül jártunk már, amikor megjelent a kalauz. Három asszonyság ült velem szemben, Győr vidékiek voltak, nagy batyukkal.
– Kérem a jegyeket… – áll meg előttük a kalauz.
– Nincs nekünk jegyünk lelkem…
– Akkor kétszázötven pengőt fizetnek fejenként…
– Kétszázötven pengőt?! Tudja mit!? Adunk három tojást. Jó lesz?
– Vissza nem utaznak?
– Hogyne utaznánk.
– Akkor adjanak 6 tojást.”
