Ludovico Ariosto, az olasz reneszánsz egyik legnagyobb költője volt. II. Gyula kortársa – többek között. Mátyás király udvarába nem kívánt letelepedni, hiszen családja Ferrarában élt, ám fantáziája sok gazdag tájjal ajándékozta meg olvasóit.
Az olasz humanista költő, Ludovico Ariosto, Hippolit bíboros – esztergomi és egri érsek, Mátyás feleségének, Beatrixnak az unokaöccse – azt akarta, kövesse őt Magyarországra. Ezt azonban a költő megtagadta, mindenféle egészségügyi okokra hivatkozva. Vagyis azért, mert olasz földön kívánt írni.
Főműve az Orlando furioso, vagyis az Őrjöngő Lóránt 1516-ban jelent meg. Ferrarában épített egy házat, kertecskével körülvéve azt, ahová visszahúzódott, hogy nyugalomban dolgozhasson.
Meglátogatván őt barátai és tisztelői, elcsudálkoztak azon, milyen egyszerű, mondhatni szegényes az otthona, holott műveiben pompásabbnál pompásabb épületeket festett le.
– Igen, igen – válaszolta a költő. -, ez a ház valóban kicsiny és szerény külsejű.
– De hisz az Orlando furoso teli van szebbnél szebb palotalírásokkal, kertekkel, udvarokkal és szökőkutakkal!
– Igen, igen – bólintott Ariosto -, könnyebb ám a szavakat összehordani, mint az alapra kövekből építeni.
Azt szerényen nem fűzte hozzá: apja korai halála után kilenc testvérét kellett fölnevelnie.
