Tóth Árpád a maga szelíd, bátor módján minden ügyet, szerkesztési vitát elintézett. Tersánszky Józsi Jenő még hajnalban is képes volt felkeresni egy-egy ötletével…
A mulatságos anekdotát így jegyezte le Az ifjú Tóth Árpád című írásában Tersánszky J. Jenő:
„Emlékszem, hogy egyszer egy ilyen hajnalban én valósággal extázisban voltam egy témától.
Azaz helyesebben az egész extázisomat egy kép, egy szókép, egy hasonlat okozta.
Ez az volt, hogy: az ember gondolatai az agyában nem olyanok, mint egy mozgósítható hadsereg, amit bármikor csatasorba állíthatni, hanem olyanok, mint az egerek, amik akkor szaladnak szét éppen, mikor az ember rájuk tapintana.
Ez az egerek-kel való allegória, vagy micsoda, őrülten megkapott engemet és éreztem, hogy egy háromkötéses regényt fogok rája építeni.
Tehát így mondtam el Tóth Árpádnak:
– Nézzed, van egy háromemeletes regénytémám.
– Halljuk! – várta Tóth Árpád.
Erre elmondom neki az egereket. És várom a hatását.
Dehát Tóth Árpád is vár. Várja az egerek után a regénytémát.
Én pedig a regénytémával nem tudok hirtelenében szolgálni neki, mert hiszen a regénytéma nincs is még meg nekem, csak az egerek.
Végre s Tóth Árpád, az ő gúnyoskás, nyugodt mosolyával, jól értve a lelkiállapotomat, mint egy ápoló az őrültét, kezdi nekem komoly jóindulattal elmagyarázni, hogy hát ő látja, hogy egyelőre csak egy hasonlatnak vagyok birtokában a háromkötetes regényemből, dehát ha hiszem, hogy megírom belőle, akkor az annyi, mintha már kész lenne a regény. Ellenben – folytatja az orvos okosságával, – ellenben vigyázzak arra, hogy inkább azt az erőt és hitet tartsam értéknek magamban, ami egy nagyszabású regénynek megírására serkent, semmint túlbecsüljek egy allegóriát, egy szóképet, ami pótolható és cserélhető.”
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Az ifjú Tóth Árpád, Nyugat, 1931
