Bankei mester beszédeit nemcsak tanítványai, de a legkülönbözőbb foglalkozású és társadalmi állású emberek is nagy számban hallgatták. Előadásai nagyon népszerűek voltak, pedig sohasem idézett a szútrákból vagy vallásos művekből.
Ez a népszerűség persze sokak szemében szálka volt, többek között egy, a nicsiren szektához tartozó pap szemében is. Talán nem véletlenül, ugyanis a pap tanítványai bizony egyre nagyobb számban pártoltak át Bankeihez.
A nicsiren pap ezért elhatározta, hogy nyilvánosan megleckézteti Bankeit. Így, amikor legközelebb Bankei megint szólott a néphez, ezt kiáltotta oda neki:
– Hé, te zen mester! Látom, az emberek hallgatnak rád. De én miért tiszteljelek? Rám tudod-e kényszeríteni az akaratodat? Lássuk, mutasd meg, mit tudsz!
– Gyere ide mellém, s megmutatom! – mondta Bankei.
A nicsiren pap dölyfösen utat tört magának a tömegen keresztül. Bankei mosolyogva várta.
– Kerülj a bal oldalamra! – mondta neki. – Nem – folytatta aztán –, mégiscsak úgy helyes, ha a jobbomon leszel. Így sokkal kellemesebben elbeszélgethetünk egymással.
– Látod! – jegyezte meg Bankei mosolyogva, miután a pap átkerült a másik oldalára. – Mégiscsak engedelmeskedsz nekem, s úgy tűnik, nem is vagy te olyan rossz ember. Most pedig ülj le és figyelj!
