Jászai Mari nehezen mutatta ki örömét…
A színésznő így emlékszik meg a szerepről Jászai Mari emlékiratai című könyvében:
„Nem tudtam nappal az érzelmeimnek kifejezést adni azért, hogy valakinek kellemes legyek.
Paulay igazgató, amikor már barátom volt, azt mondta Prielle Kornéliának:
– Nem tudom, hányadán vagyok ezzel a Jászaival. Madách Évájáról beszélek vele, mondom neki, hogy a szerepet vele akarom játszatni: nagy, gyönyörű, nehéz feladat! Azt hittem, hogy a nyakamba ugrik örömében, de csak nézett rám és bólogatott hozzá. Hát tetszik neki ez a szerep, vagy nem?
Nekem pedig az örömtől a torkomba ugrott a szívem. Már Éva voltam, már szerettem és megijedtem tőle. És mindebből semmit sem tudtam mutatni. Különben rajtam minden nagy öröm nagy ijedség formájában volt látható. A nagy öröm úgy megdobogtatta a szívem, mint a nagy veszedelem vagy a nagy dicséret.”
Forrás: Jászai Mari emlékiratai
