Fjodor Dosztojevszkij meglehetősen tartott a kritikáktól…
Fjodor Dosztojevszkij 24 éves korában írta a Szegény emberek című regényét. A fiatal író meglehetősen tartott a kritikáktól, de még a legszigorúbb kritikus véleményezését is bátran vállalta.
Mikor kéziratával elkészült, megkérte Grigorovics barátját, aki később népszerű író lett, hogy adja át Nyekraszovnak, a költőnek, megbírálás végett.
Másnap hajnali három órakor erélyesen kopogtattak Dosztojevszkij ajtaján. Grigorovics volt, aki nem egyedül érkezett, hanem vele jött Nyekraszov is. A híres költő azonnal elolvasta a regény kéziratát, és annyira el volt tőle ragadtatva, hogy azonnal a szívére kívánta szorítani az ifjú szerzőt.
Nyekraszov még aznap elvitte a kéziratot Belinszkijnek, a szigorú kritikusnak. Amint belépett Belinszkij szobájába, Nyekraszov felkiáltott:
– Új Gogol támadt!
Belinszkij bosszúsan felelte:
– Igen, igen! Manapság úgy szaporodnak, mint a gombák! – és bizony meglehetősen húzódozva nyúlt a Szegény emberek kézirata után.
Mégis elolvasta, és őreá is úgy hatott, mint Nyekraszovra. Amikor Dosztojevszkij másnap meglátogatta Belinszkijt, a kritikus örömmel szólította meg:
– Érti-e ön, a maga fiatalságában, mennyire igaz az, amit írt? Azt hiszem, nem. De igazi inspiráció van benne. Tisztelje a saját tehetségét, és önből nagy író lesz! Így lesz igazi sikere!
