A nézők csak a csillogást látjuk a színházban, pedig sokan dolgoznak a háttérben is…
A halandó hajlamos azt hinni, hogy a színház az igazgatóból, a rendezőből, a színészből, a pénztároskisasszonyból, s legföljebb a súgóból áll.
A halandó nem tudja, mert nem láthatja, hogy a háttérben nyüzsgő színpadi munkások nélkül aligha volna előadás. A legkevésbé kellékes nélkül.
Baghó világéletében író akart lenni, ám sorsa úgy hozta, hogy kellékes lett. De nem akármilyen író-kellékes; úgy könyveli el a színháztörténet, mint ügyes, csalafinta és humoros embert, akinek gyakran vette hasznát a színészet.
Egyik nagyobb vidéki városunkban, ahol éppen új szálloda épült, ő keresett lakást a társulatnak. Megállt a portás előtt.
– Hogy egy szoba az első emeleten?
– Öt forint.
– Hát a másodikon?
– Három forint.
– És a harmadikon?
– Ott csak kettő.
Baghó köszön és indul.
– Nos, Baghó úr, hát nem veszi ki a szobát?
– Nem elég magas nekem ez a szálloda.
Forrás: Szalay Károly: Színházi anekdoták könyve
