Nagy Endre mélyen hitt abban, hogy a kabaré több mint egy egyszerű éjjeli mulatóhely, és szoros szállal kapcsolódik az irodalomhoz.
Egyszer találkoztam az utcán Pakots Józseffel, aki akkor a mi ifjú írói generációnknak körülbelül negyedik garnitúrájába számítódott. Én az osztályából kizuhant ember mohóságával kapaszkodtam belé, és hízelegve mondtam neki:
– Kérlek szépen, nagyon megörvendeztetnél vele, ha írnál a kabarémnak egy verset vagy egy jelenetet!
Ő hátrakapta a fejét, a monoklit gőgösen megforgatta a szemében, és elvörösödve felelte:
– Megbocsáss, de nagyon csodálkozom, hogy ilyesmit föltételezel rólam! Én egy író vagyok!… Nem, fiam, ilyesmire én nem vagyok kapható!
Forrás: Nagy Endre: A kabaré regénye
