Babits és Tanner Ilona házassága hullámvölgyek sorozata volt. A visszahúzódó, munkájával eltelt költő elsősorban felelős társat kívánt magának, felesége azonban időnként kitört a rákényszerített szerepből, és bevonta bolondozásába férjét.
Kétségtelen, hogy Babits Mihályt örökké rend vette körül, de a pedáns külső élet mögött fantasztikus és bolondos kalandok zsúfolódtak. Bármennyire is különbözött személyiségük, Tanner Ilona, művésznevén, Török Sophie, remekül megértette magát férjével: a nagy bajokban és a nagyon könnyű percekben.
Ilonka hiteles és játékra kész tudott lenni a bolondos jókedvében is. Így volt ez még az ebédlőasztal mellett is, mert Babits nem egyszer bírálta evési stílusát, természetesen verselve:
– Fogaknak piszkálója nincs jelen, Azért kell számba dugni tenyerem.
Ilonka erre felemelte a piszkavasat. És azonnal Babits stílusában válaszolt:
– De én olyan rühedttel nem fogom Piszkálni fájó, szentséges fogom.
