„Más vagy. Idegen vagy és ijesztő semmiből / teremtetted magadat. Bár egyetlen névvel / jelöl a sors hosszú életen át: minden nap / más testben keltél, száz élet véglete” Ezen a héten a 129 éve született Török Sophie megrendítően szép versét ajánljuk.
Eredetileg Tanner Ilonának hívták, művésznevét férjétől, Babits Mihálytól kapta. Költőként a Nyugat második nemzedékével indult, és szinte azonnal figyelmet keltett. Némelyik verse úgy hat, mint egy lélektani regény kitépett lapja: bátor önelemzéssel száll gondolat és érzés rejtettebb rétegeibe anélkül, hogy felhangoltságából engedne:
Pályája csúcsán Baumgarten-díjban részesült, ám az utókor szinte elfeledte. Költészetének egyik értő és korai méltatója, Schöpflin Aladár így írt róla:
„Ebben az új költészetben egyetlen erős, mély női hang hallatszik: Török Sophie-é – de a legszebb hangok egyike is, a líra igazi, őszinte szívhangja. (…) Az asszony örök fájdalmait énekli, az anyaság vágyát, fájdalmát, a fiatal szépség múlandóságát, a szerelemben való odaadás és teljes birtoklás vágyát, a női egyéniség teljes kiélésének akadályait, a férfitól való függőség panaszait, a világ által a nőre ráerőszakolt fogyatékossági érzést, a sokféle kötöttséget, amelyekért szenved és melyeket egyúttal kíván is. Szabad, hosszú sorai úgy hatnak mint egy zengő recitatív, zenélő áradás. Mintha a férfiak sohasem írtak volna, mintha vele kezdődnék a költészet, a hagyomány minden nyoma nélküli primaire, asszonyi ösztönökből fakadó költészet ez, nem egy versében eléri a nagy költészet magaslatait, mikor teljesen sikerül kifejezni egy örök, végső emberi attitűdöt: a nő ősnyugtalanságát, kínzó elégedetlenségét azzal, amiben mégsem tudna elviselni teljes változást.”
Török Sophie (családi neve: Tanner Ilona) Baumgarten-díjas író, költő, Babits Mihály felesége, 1895. december 10-én született Budapesten és 1955. január 28-án hunyt el Budapesten.
