Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Török Sophie: Arcok egy név fölött című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Török Sophie: Arcok egy név fölött

Szerző: / 2024. december 9. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„Más vagy. Idegen vagy és ijesztő semmiből / teremtetted magadat. Bár egyetlen névvel / jelöl a sors hosszú életen át: minden nap / más testben keltél, száz élet véglete” Ezen a héten a 129 éve született Török Sophie megrendítően szép versét ajánljuk.

Tanner Ilona (Török Sophie) (1895-1955) író, költő, Babits Mihály felesége, 1928, részlet (Fotó: OSZK/Nyugat)

Eredetileg ​Tanner Ilonának hívták, művésznevét férjétől, Babits Mihálytól kapta. Költőként a Nyugat második nemzedékével indult, és szinte azonnal figyelmet keltett. Némelyik verse úgy hat, mint egy lélektani regény kitépett lapja: bátor önelemzéssel száll gondolat és érzés rejtettebb rétegeibe anélkül, hogy felhangoltságából engedne:

Pályája csúcsán Baumgarten-díjban részesült, ám az utókor szinte elfeledte. Költészetének egyik értő és korai méltatója, Schöpflin Aladár így írt róla:

„Ebben az új költészetben egyetlen erős, mély női hang hallatszik: Török Sophie-é – de a legszebb hangok egyike is, a líra igazi, őszinte szívhangja. (…) Az asszony örök fájdalmait énekli, az anyaság vágyát, fájdalmát, a fiatal szépség múlandóságát, a szerelemben való odaadás és teljes birtoklás vágyát, a női egyéniség teljes kiélésének akadályait, a férfitól való függőség panaszait, a világ által a nőre ráerőszakolt fogyatékossági érzést, a sokféle kötöttséget, amelyekért szenved és melyeket egyúttal kíván is. Szabad, hosszú sorai úgy hatnak mint egy zengő recitatív, zenélő áradás. Mintha a férfiak sohasem írtak volna, mintha vele kezdődnék a költészet, a hagyomány minden nyoma nélküli primaire, asszonyi ösztönökből fakadó költészet ez, nem egy versében eléri a nagy költészet magaslatait, mikor teljesen sikerül kifejezni egy örök, végső emberi attitűdöt: a nő ősnyugtalanságát, kínzó elégedetlenségét azzal, amiben mégsem tudna elviselni teljes változást.”

Török Sophie (családi neve: Tanner Ilona) Baumgarten-díjas író, költő, Babits Mihály felesége, 1895. december 10-én született Budapesten és 1955. január 28-án hunyt el Budapesten.

 

TÖRÖK SOPHIE: ARCOK EGY NÉV FÖLÖTT

A seb helyét, mit gyermekarcodon tépett
az eltört cserép: híven őrzi tested.
S a naiv játék-folt, mi gyermekarcod
huncut éke volt: jön veled! s szomorú
öregasszony arcodon jelzi könyörtelen
hogy azonos vagy a régi kislánnyal –
ez minden. Ennyi köt egybe elmult éveiddel,
mert nem azonos lelkednek egyetlen
foltja sem a lélekkel: ki nevedben született!
Nincs eredben egyetlen csöppje sem
a vérnek, mit anyád adott. És nincs egy iz
és nincs egy szín és nincs egy gondolat
melynek megmaradt szeretetében
úgy felelhetnél vissza távoli önmagadnak
mint kiröpült szónak felel a viszhang.
Más vagy. Idegen vagy és ijesztő semmiből
teremtetted magadat. Bár egyetlen névvel
jelöl a sors hosszú életen át: minden nap
más testben keltél, száz élet véglete
hullámzott benned oktalan. Össze-vissza nőttél,
nem úgy, mint boldog fa, mely okosan épít levélkét
levél fölé – fölötted hatalma volt minden szónak
és szélnek, kicserélt minden új ágy és
megváltoztatott egyetlen ujjnyomás.
Mi köt egy arcba mégis? kapkodó lélek,
értelmetlen változás hordozója!
Egy üres név. Egy kicsi sebhely. S egy rögeszme:
hogy élsz – pedig csak álmodsz, százféle
zavaros álmot. És nem lehetsz felelős
az idegenért – akivé változol
egyetlen fekete éjjel alatt.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek