Kemény Zsigmondot, mint a legszórakozottabb magyar írót emlegeti az irodalomtörténet. Barátai mulatságosabbnál mulatságosabb históriákat tudtak „Zsigó” feledékenységéről és rendetlen öltözködéséről.
A magyar romantikus regényirodalom egyik legnagyobb alakja, Kemény Zsigmond legbizalmasabb barátja, Deák Ferenc „Zsigó korai tutyimutyiságának” vélte az író feledékenységét.
Egy társaságban együtt beszélgettek, amikor fölvetődött a kérdés, hogy vajon a táncolás illik-e komoly, okos emberhez vagy sem?
Folyt a vita pro és kontra. Kemény Zsigmond erősen állította, hogy a tánc nem okos dolog, hogy józan fejek nem ugrálnak, csak a bolondok.
Amikor a vitában egy kis szünet állt be, Deák Ferenc rögvest huncut mosollyal a szemében odafordult Keményhez:
– Ugyan, te Zsiga, miért is nem kezdesz már táncolni tanulni?
Kemény értette a tréfát; nem volt rest, s azon nyomban bolondok táncára hívta a résztvevőket.
Deák ekkor még nem tudhatta, hogy élete alkonyán elborul Kemény elméje.
