Mátyás király nagy kutyakedvelő volt…
Az álruhás Királyúr a budatétényi erdők alján meglát egy öreg parasztot, amint az két soványka ökrével szántogat.
A faluban sok szép magyar komondort, kuvaszt, pumit és pulit is lát. Odainti magához az öreget és így szól:
„Öregapám, idehallgasson kend, mondok kendnek egyet, kettő lesz belőle! Adja el kend a két ökrét, vásároljon kend az árukon ilyen derekas magyar kutyákat, hajtsa fel kend a falkát Budára, a Palota kapujához, ott mutassa meg kend ezt a gyűrűt a kapuistrazsának, akad ott egy nagyúr, nagy kutyakedvelő az, jó pénzt ad az kendnek a falkáért!”
Így is lett. A Királyúr tíz körmöci aranyat adott a legszebb ómagyar komondorért, a többi főember szintúgy. Módos gazda lett az öregből.
Meghallja a jó vásár hírét a szegény ember gazdag szomszédja, a hatökrös nagyparaszt. Elkótyavetyéli a hat ökrét, az árukon összevásárol egy dandár mindenféle kóbor ebet, hajtja fel Budára, megáll a Szent György téren. A csaholás, vonyítás, szűkülés, morgás, kaffogás, ugatás rettentő kutyakomédiája felveri a Várost.
Jön a budai Városbíró: „Hát e’ meg miféle kutyasokadalom itt, hé!”
Mondja a paraszt, hogy nagy a kutya ára Budán, a minap is volt itt nagy kutyavásár, ezért jöít fel ő is Budára.
„Hej eh az üngit kendnek!” – mordul rá Városbíró uram. – „Elkotródjék ám kend a kutyáival, mert ebestül ebrudaltatom ki kendet Budáról! Tudja meg kend, Budán csak egyszer volt kutyavásár!”
A kapzsi nagyparaszt így járt ebül, eben gubát cserélvén.
*Az adomát Kis János soproni Superintendens uram költötte a régi „Egyszer volt Budán kutyavásár!” szólás okfejtéséül. Emögött bizonyára a Nagytétény-Érd melletti budai királyi falka, Ebesvára emléke rejtőzik. A romjaiban máig álló várat a környék Kutyavár néven nevezi.
