Az Eihei-kolostor apátja, Kitano Gempó igen szép kort, kilencvenkét nyarat ért meg. Gempónak egész életében az volt az elve, hogy semmihez sem szabad kötődnie, ami elvonná figyelmét és energiáit a zentől.
Amikor Kitano Gempó († 1933) vándor szerzetes korában, húszévesen pipát és dohányt kapott ajándékba, bár kedvére volt a füstölés, magában így okoskodott:
– Az ilyen kellemes dolgok akadályozhatják a meditációt. Még mielőtt túl messzire mennék, véget vetek neki!
És eldobta a pipát a dohánnyal együtt.
Huszonnyolc évesen a kínai szépírás és verselés tanulmányozásába kezdett. Nagyon tehetségesnek bizonyult, s mestere többször is megdicsérte, fényes sikert ígérve neki. A fiatal szerzetes erre azt mondta magában:
– Ha most abba nem hagyom, költő lesz belőlem, nem pedig zen mester.
Talán nem is kell mondani, hogy többé egyetlen verset sem írt, sőt ecsetet is alig vett a kezébe. Viszont negyven boldog, meditációban gazdag évet töltött szeretett kolostorában.
