A fiatal Mátyás királynak nehéz elvárásoknak kellett megfelelnie…
A főurak azt szerették volna, hogy Mátyás király engedelmes és jámbor legyen, a köznemesek támogatást vártak a nagyurakkal szemben, a városok a külső garázdálkodók megfékezését, a pénzromlás megakadályozását, a pápa pedig „Isten emberét” kívánta látni benne.
Egyszer Mátyás az estebédnél egy üveg tokaji bort hozatott, majd így szólt az udvar mulattatójához:
– Azt kívánom, hogy vesd le a bolondruhát, és állj az asztalfőre pohárnoknak!
Az újdonsült pohárnok az asztalnál ülő urak poharait összeszedte, majd köralakban elrendezte. A király aranyserlegét a kör közepére állította. A vendégek boros kupáit színültig töltötte, emiatt a király serlegébe csupán néhány csepp tokaji jutott.
– Mit jelentsen ez? – érdezte a király.
– Mást ugyan nem, uram, királyom – felelte huncutul a tréfamester -, mint, hogy szíveskedjél betekinteni az ország jövedelmének elosztásába. Most láthatod, mi jut az uraknak, mi jut neked, és mi marad a népnek. Neked még csak csurran-csöppen valamicske, de a népnek ugye még pohár sem akad.
