Csortos Gyulának szinte mindig mindenki köszönt a művészbejárónál…
Csortos Gyula, a két világháború közötti színház nagy alakja kint ült a Nemzeti művészbejárója melletti kispadon, amikor a színház egyik jelentéktelen művésznője, aki inkább szerelmi hódításairól, mintsem tehetségéről volt nevezetes, odaköszönt neki:
– Jó napot, kolléga!
Csortos bosszúsan fölnézett:
– Hogyhogy kolléga? Hát mióta vagyok én az utca lánya?!
