Amikor a Magyar Színházat igazgatta Heltai Jenő, egy nagyon agresszív dilettáns szerző sehogyan sem akart belenyugodni a darabja elutasításába…
A számos legendás anekdota részese és felelevenítője, Heltai Jenő így emlékezett vissza a különös esetre:
Végső kétségbeesésemben közöltem vele, hogy egyfelvonásosokat mi nem játszunk, vigye át Salamon Bélának Komédia Orfeumba. Később visszahallottam, hogy a szerző úgy akarta eladni Salamonnak a darabot, hogy gúnyos mosollyal közölte vele, Heltai Jenő, a Magyar Színház igazgatója is ért valamit a színházhoz, és neki nagyon tetszik a darab, és csak azért adja vissza, mert ők nem játszanak egyfelvonásost.
Salamon válasza bölcsen szellemes és diplomatikus volt: „Ja, ha majd nálunk sem lehet eljátszani, akkor nekem is tetszeni fog.”
Ha valamilyen okból mégis bemutatták egy ilyen dilettánsnak a darabját, az bizony üres házakkal ment. Ilyenkor szerzőnk nem lett hűtlen önmagához, mert ezekkel a szavakkal tett szemrehányást az igazgatónak: „Mondja, direktor úr, miért mindig az én darabomat játsszák, amikor ilyen üres a ház?”
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
