Beöthy Algernon adomái közül néhányat Mikszáth Kálmán írt le…
Beöthy Algernon, a könnyelmű bonviván adomái, sajnos, nincsenek összegyűjtve, Mikszáth Kálmán jegyzett le néhányat közülük.
Egyes töredékeket tőle Mikszáth Kálmán írásai tartottak fönn. Nevezetesen a híres Kozsebrovszky gróf nevét is, aki nem létezett ugyan soha, de mégis hírre vergődött, mivel Beöthy Algernon, ha valami okos tanácsa volt a kormányelnök számára (pedig volt neki sokszor), rendesen Kozsebrovszky gróf nevében adott túl rajta, ilyenformán:
− Már pedig erre azt szokta mondani gróf Kozsebrovszky…
De még azontúl is mennyi mindenfélét tett és mondott, aminek ebben a mi magyar életünkben kár elvesznie.
Adomáinak és ötleteinek a java természetesen »leírhatatlan«. De hát Deák Ferencé is az. A haza bölcsének mély és igalelki jósága éppen ilyen vaskosabb adomákban nyilatkozott meg.
Talán azért, hogy nemes lelkét szentimentálisnak ne vegye valaki.
Erről sokat lehetne beszélni. Hiszen ez nagy dolog, a magyar lélek mélységeivel áll összeköttetésben. Itt azonban csak Beöthy Aldsinak egyik kis adomájáról van szó.
Gyakran megfordult a régi Hangli-kioszkban nyáron, Csemegi Károly asztalánál, ahol szívesen hallgatta a tudósokat. És, amit kevesen tudnak: tisztelettel hallgatta.
Egyszer Komáromból kálvinista püspök − installációról jött haza. Kérdeztük:
– Volt-e nagy lakoma?
– De volt ám.
– Asszonyok is voltak?
– No de mennyi. És milyen szépek?
– De akkor neked rossz dolgod volt ott.
− Már miért lett volna? Hiszen vagyok még, aki vagyok.
− De a legjobb adomáidon még sem bírtál túladni köztük.
– Hm! Igaz, hogy az elején vigyázni kellett. De a végén előszedtem a mellényzsebemből a legjobbakat is.
– No, szét is szaladtak akkor az asszonyok!
– Beszéd! Amikor a legjobbakat vettem elő, a férfiak pirulva elódalogtak és csakis az asszonyok maradtak ott.
