Ráth-Végh István anekdotájában egy német író szerint a magyar férfi ismérve a bajusz…
Ráth-Végh István: Egy német utazó a magyar nyelvről
1833-ban egy Normann Hans álnevű író (valódi nevén Gross-Hoffinger) megírta, mi mindent tapasztalt Magyarországon utaztában. A könyv címe: Ungarn, das Reich und Volk, wie es ist.
Rendkívüli szellemességet vélt felsziporkáztatni, amikor az egész magyar nemzet jellemzésére a bajuszt pécézte ki, így:
„A magyar férfi arcát rettentően elcsúfítja a hatalmas bajusz, mely nemcsak az egyéntől elválaszthatatlan, de magyar felfogás szerint a magyar nemzet szimbóluma is. Ha valaha megszűnik a bajusz-viselet, vége Magyarországnak. A bécsi udvarnál egyedül magyar embernek van joga bajuszosan megjelenni, s a szerző maga hallotta előkelő magyaroktól, ha véletlenül mégis bajuszos osztrákkal találkoztak: „Hogy mer ez bajuszt viselni, mikor nem magyar ember?” Magyar hölgy bajusztalan embert nem szerethet.
Pedig a magyar nő igen szép, azonban hamar virít és gyorsan hervad. Könnyen elhízik, de ezzel csak a férfiak ízlését szolgálja, mert minél kövérebb, annál több imádóra számíthat.”
Ezekhez hasonló kövér butaságokat még bőséggel sorakoztat fel a szerző magyar asszonyokról, betyárvilágról, bagózásról és egyebekről – ide csak az tartozik, amit a magyar nyelv növekvő terjedéséről ír.
Forrás: Ráth-Végh István: Anekdoták furcsaságok
