A színész sohasem szereti, ha megpofozzák…
Önérzetes színész mindig viszolyogva fogadta az olyan szerepet, amely – csak színpadon is – testi fenyítéssel jár.
Császár Imre és Náday Ferenc, a Nemzeti Színház nagyságai kaszinói tagságukkal összeférhetetlennek tartották, hogy megüssék őket a színpadon. Ugyanezt a felfogást képviselte Egressy Gábor is, a Nemzeti Színház hőskorában.
Vele történt, hogy Augier Az arcátlanok című színdarabjában egy büszke márkit játszott. Az olvasópróbán az egyik szereplő szerepe szerint azt mondja neki:
– Én Önt, márki úr, arcul ütöm!
Ő bele sem nézve szerepébe, ezt felelte:
– Én pedig visszaütöm, és megtorolom!
A rendező erre közbeszólt:
– De Egressy úr, ez nincs a szerepében…
– De én beleteszem, és punktum.
