Jean-Paul Sartre író többször megfordult a Szovjetunióban, nem egyszer furcsa tapasztalatokkal lett „gazdagabb”…
1962 és 1966 között Jean-Paul Sartre többször töltött hosszabb időt, olykor több hetet, a Szovjetunióban (Moszkva, Kijev, Leningrád, Jalta, Odessza, Tbiliszi, Észtország, Grúzia, Litvánia, Ukrajna), ahol felszólalt a magyarok szabadsága ügyében is, elítélve a szovjet megszállást.
1964 nyarán Hruscsov vendége volt Sartre és élettársa, az elismert feminista írónő, Simone de Beauvoir is, aki a női irodalmárok vezéralakja volt Franciaországban.
– Mivel a vendégei voltunk, úgy képzeltük, hogy szívélyesen fog viselkedni – mesélte később Simone de Beauvoir. – Hát nem így történt, úgy szidott bennünket, mintha a kapitalizmus bérencei volnánk. Lelkesen ecsetelte a szocializmus szépségeit, és magára vállalta a felelősséget a budapesti szovjet beavatkozásért. Paprikavörösen, nagy nyilvánosság előtt szidalmazta az Európai Íróközösség egész testületét, beleértve Sartre-t is. Ezután a „dörgedelem” után kicsikart magából egy-két udvarias szót: „Végül is, maguk is ellenzik a háborút. Akkor talán mégis ehetünk és ihatunk egy asztalnál.” Erre valaki odasúgta neki: „Túl kemény beszéd volt!” A válasz azonban igazán megdöbbentett: „Ebből legalább érteni fognak” – felelte szárazon.
