Deák Ferenc iránt tudvalevőleg halála órájáig különös hálával és tisztelettel viseltetett az uralkodóház, anélkül, hogy a nagy államférfi annak a hálának és tiszteletnek a fejében bármily kegyet is elfogadott volna.
A dinasztia Andrássy Gyula gróf utján mindent elkövetett, hogy a haza bölcsét megjutalmazhassa, de az öreg Deákkal, mihelyt arra került a sor el is kellett fogadni, nem lehetett menni semmire.
Majdnem két esztendő mult el a koronázás ténye után és a Habsburg háznak még mindig nem sikerült leróni őszintén érzett tartozását a nagy ember iránt. Már le is mondtak a reményről, hogy ezt életében tehessék, amidőn a királynénak az a gondolata támadt, hogy Deákot sajátkezüleg irt levélben fogja meghivni az udvari ebédre. Fényes udvari staféta vitte az egyszerű öreg úrhoz a királyné levelét […].
Deák Ferenc átvette, eltette és megőrizte a levelet, de az udvari ebédre nem ment el, hanem kimentette magát. Ekkor az udvar határozott fölszólitással küldötte hozzá Andrássy grófot, arra kérve Deákot, hogy végre kérjen már valamit. Deák mindenekelőtt gondolkozási időt kért. Mikor ez az idő lejárt, megjelent nála Andrássy Gyula gróf, hogy igérete beváltására, vagyis kérése előterjesztésére kérje a haza bölcsét.
Arról a párbeszédről, ami köztük lefolyt, hiteles följegyzések nem maradtak ránk, de a találkozás után nyilvánosságra jutott, hogy mit kért Deák: a királyi pár fotografiáját egyszerü keretben…
Forrás: Pesti Hirlap 1898. szeptember 13./OSZK
* Az anekdotát az eredeti helyesírással közöljük.
