Esterházy Péter vonzódik az anekdotához, nyílt titok. Olyanokhoz, melyek valós, történelmi alappal bírnak, és olyanokhoz is, amiket ő maga talált ki valamelyik történetéhez kapcsolódóan, ami a magyar politikai futurizmus korát, a Rákosi-rendszer háborodott világát mutatta be. Valóban csak és kizárólag egy diktatúra hétköznapjairól van itt szó?!
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni I
A koalíciós időkben, már a fultoni beszéd után, a hidegháború alatt Rákosi Mátyás a béketáborban járkálva lobogó tűznél melegedő funkcionáriusokra bukkant.
Tüzet kért tőlük.
Míg a szocdemek a csípővasért szaladtak, egy szervezett munkásfiatal, név szerint Medve István, belemarkolt a zsarátnokba, és a hamuval együtt, hogy kezét meg ne égesse, olyan szép piros parazsat tartott a főtitkár elé, hogy csak úgy szikrázott, mint az ötágú csillag.
Ez aztán egy ördöngös fickó – mondta az első ember, és rágyújtott a ritka tüzes serpenyőből.
Forrás: Esterházy Péter: Kis magyar pornográfia
