Szabó Lőrinc szívesen mesélt fiának esténként…
„Rendkívüli módon emlékszem arra, hogy a családban apu ilyen meseestéket rendezett. Sűrűn. Jellemző volt a családi hangulatra. Könyvtárában az egyik polc tele volt – helyesebben tele van ma is, hiszen máig minden érintetlenül, ugyanúgy áll a szobájában, mint ahogy ő ’57. október 3-án hagyta -, tehát tele van egy egész polc meséskönyvekkel. Gyűjtemény meséskönyvekből. Eszkimó mesék külön kötetben. Afrikai mesék és különböző népeknek a meséi, mind külön-külön kötetekben. Részben ezekből választott ki egy-egy alkalomra mesét, és olvasta fel nekünk persze német nyelvből egyenesen fordítva. Voltak azonban tradicionális, visszatérő mesék, amelyeket többször is kértünk. Ilyen volt például a Hideg szív, Hauff meséje. Még ma is sokszor elolvasom újból és újból a Fekete-erdőben hideg szívet, kőszívet cserélt szénégető legény történetét. A mesében az üvegemberke és egy gonosz, nagy óriás: Hollandus Miska is főszereplő – hát ezt hagyjuk is. Szóval az esti mesélések nagyon jellemzőek voltak. Apu általában beült két szoba közé az ajtóba, egyik oldalon anyu szobája, másik oldalon a gyerekszoba, így anyu is és a gyerekek is, tehát kis Klára és én egyszerre hallgattuk a felolvasást. Biztos, hogy közben el-elaludtunk. Arra is emlékszem, hogy apu rendszeresen ránk kérdezett: ébren vagytok még? Erre persze azonnal felébredtem és mondtam, hogy igen, de kiderült, hogy az utolsó három oldalt már rég átaludtam, és akkor muszáj volt neki újból kezdenie. De ezek a mesével álomba ringatások, ezek nagyon szép emlékek az életemben.”
Forrás: Kabdebó Lóránt: A műhely titkai, MEK
