Jókai Mór legegyszerűbb történetei is tanulsággal szolgálnak…
Jókai Mór: Fára nem mászik*
Igen tetszetős külsejű lovat árult a cigány. Alkuba bocsátkozott vele valami városi ember.
— De cigány, meg ne csalj, hanem megmondd, ha valami hibája van a lovadnak, különben itt a városbíró meg a kaloda.
— Nincs ennek semmi hibája — bizonygatta a rajkó —, csak kútba nem néz, fára nem mász, és vasat nem eszik.
— Hisz énnekem nem is kell, hogy kútba nézzen, madárfészket sem akarok vele szedetni, enni pedig zabot kap nálam, nem patkószeget.
Megalkudtak, kezet adtak s a cigány eltette a pénzt. Hát amint megindult a boldogtalan vevő, akkor veszi észre, hogy a ló vak. De hisz a cigány megmondta, hogy nem néz a kútba. Megy vele tovább, egyszercsak hídhoz érnek.
Amint a paripa meghallja lábai alatt dobogni a pallót, egyszerre visszarugaszkodik, és sem könyörgés, sem ütés-verés rá nem bírja kényszeríteni, hogy a hídon átmenjen. Úgy kellett a vízen keresztülgázolni vele. Megmondta a cigány, hogy fára nem mász. Végre fel akarják kantározni, s akkor sül ki, hogy a paripa nem enged zablát tenni a szájába. Megmondta a cigány, hogy vasat nem eszik. Mit tehetett a jámbor vevő? Addig járt, míg ő is rászedhetett vele valaki mást.
* A Jókai szerkesztésében 1854-ben megjelent Országos Nagy Naptárban találtuk. Cigány-adomáink között később még többször szerepel, sőt tudunk egy népies rejtvényről is, amely így szól: „Az egyszeri cigány eladta lovát, azt mondván: ez a ló csillagot nem rúg, vasat nem rág, fára nem mász. Mit jelent ez?” Némelyek emlékezhetnek Vastagh Györgynek ugyanezt a tárgyat ábrázoló „Fára nem mász” című festményére (1893). Laskai Osvát, aki Mátyás király és II. Ulászló uralkodása idején pesti ferencrendi házfőnök volt, prédikációiban (1506) kétszer is előhozakodik vele, s Temesvári Pelbárt szintén utal a fára mászni nem kívánkozó lóra. Gondolható, hogy ez a magyar adatsor gazdag világirodalmi háttérben helyezkedik el. Hasonló lóvásárt jegyzett fel a XII. században Marie de France s a következő század végén a Mensa Philosophica című példatár. A középkori anyagból Bebel (1508) és Pauli (1522) vitte át az újkori anekdota vándorútjára. 1532-ben Eulenspiegel tréfái közé iktatták, s ez még inkább előmozdította, hogy mindenüvé eljusson. (MA. 155. 1., 125. sz.)
Forrás: Világjáró anekdoták
