A János vitéz komponistája egy időben abban sántikált, hogy kitűnő fiatal komponista-társát, Butkay Ákost összeboronálja a fiatalon dicsősége teljébe szökkent Fedák Sárival.
Mit csinál két zeneszerző, ha „megfőzni” akar egy ifjú operettdívát? Muzsikál neki. Muzsikál szíve szakadásig.
Ezt tette Kacsóh Pongrác, és a karmester ezt tettette Buttkay Ákossal is. A világ zeneirodalmának legszebb alkotásai zongorázták el az „isteni Zsazsának”, aki rendkívüli sikereit nem muzikalitásával, s nem is énektudásával, hanem pikáns bájával vívta ki.
Egy ilyen „szerenáddélutánon” Buttkay Ákos valami nagyon szép „számot” játszott el a zongorán. Fedák el volt ragadtatva. a zene ismerősnek tűnt, s visszaemlékezett, hogy már hallotta egy Szelepcsényi Linka nevű fiatal színésznőtől a Vígszínházban, a Három pár cipő bohózat előadásán. Fedák a komédia egyik főszerepét domborította, Szelepcsényi Linkának pedig, aki valami énekesnőt játszott, ez a „szám” volt a második felvonásbeli jelenete.
– Jé – kiáltott fel tapsikálva Zsazsa –, honnan tudja maga, Ákos, a Három pár cipőt?
Dermedt csend.
Buttkay ujjai odafagytak a billentyűkre, Kacsóh Grácinak egy hang se jött ki a torkán.
A „szám” Wagner Mesterdalnokok című operájának egyik híres áriája volt. Zsazsa zeneismeretből levizsgázott.
A történeti hűség kedvéért: Buttkay Ákos mégis primadonnát vett feleségül, a nagy énekesszínésznő Kosáry Emmit.
