A fiatal Mikszáth Kálmán egy ősz üstökű alföldi magyarral beszélgetve, azt remélte, hall valami újat, amit még nem tud…
Jóízűen beszélgettek erről-arról, Kossuth apánkról, földről időjárásról, amikor egyszer csak ezt kérdezi az öreg…
− Hát azt tudod-e, öcsém, hogyan fedezték fel Amerikát?
− Nem én, bátyám! – gyújtott pipára Mikszáth, azt remélvén, hogy hall valami újat, amit még nem tud.
Hallott is.
− Az úgy volt – kezdte az apó –, hogy az öreg Kolumbusz faragott magának egy fene nagy hajót. aztán útnak indult rajta a legényeivel. Már ki tudja mióta hajózott ide-oda, amikor az egyik legény fölmászik ám az árbocrúdra, oszt elkiáltja magát:
− Föld!
− No, ha föld – mondja a jó Kolumbusz –, akkor menjünk oda. Hát mentek is. A part mellett aztán új-ra megszólal Kolumbusz:
− Né, ott emberek állnak. Alighanem ezek az indiánusok.
Azzal kiugrik a homokba, és megszólítja az egyiket:
− Mondja, lelkemfia! Kentek az indiánusok?
− Mink volnánk! – feleli az. – Hát az úrban kit tisztelhetünk?
− Én volnék a Kolumbusz.
− Ejnye, no! Tán csak nem a Kristóf?
− De biz’ az.
− Hü, az árgyélusát! – mondja az indiánus. – Akkor mi fel vagyunk fedezve!
