Mikszáth Kálmán anekdotájának központjában nem csak az asszonyok ruhája áll…
Mikszáth Kálmán irodalmi „nyersanyagnak” tekintette anekdotáit, rövid történeteit. Nyelvében eltávolodott a romantika pátoszától, de távol állt tőle a naturalizmus kilúgozott beszédmódja is.
Mikszáth vonzódott a népnyelv fordulataihoz is (közlésmódok, népi bölcsességek), anélkül, hogy mindez modorossá válna. Mikszáthra jellemző volt, hogy sorra vette a különböző társadalmi rétegeket, s akarva-akaratlanul azt vizsgálja, melyik képes helytállni az országért.
– Az ön ruhája, asszonyom, elragadó, de mégis kissé komor. Talán gyászol valakit?
– Atyámat.
– Tehát csakugyan! és mikor halt meg?
– Másfél év előtt.
– És ön még mindig képes gyászt hordani? Ah, én már teljesen jóllaktam vele. Képzelje csak: két év alatt elvesztettem először apámat és anyámat,… gyászoltam…! Nagyobbik fiamat Sedannál… gyászoltam! Aztán a kisebbiket Párizs ostrománál… ismét gyászoltam…! Azután egymásután testvéremet, férjemet és nagynénémet… egyik gyász a másik után… Ezzel megtelt a pohár…! Azelőtt bolondultam a fekete ruha után… ma nem szenvedhetem… s vajon, nincs-e igazam?
